"A mindig önmagát megteremtő,
lelki lét önmagát figyeli,
A világi szellem eltávolodik,
az önismeretben kel újra életre,
és a lélek sötétjéből az értelem
jellegzetes gyümölcsét teremti meg.
A lélek fejlődése függ annak alkotó tevékenységétől, amely tulajdonképpen állandóan önmagát teremti meg a világgal való sokoldalú kapcsolatban. Ehhez a világ szellemi lényegéből merít erőt, amelyből maga is származik, amelynek átélése során tudatosítja és megismeri önmagát, mégpedig azáltal, hogy átadja magát a világi Szellemnek, hogy abban önmagát megtalálhassa. Ez volt az ő tavaszi és nyári vándorlásának értelme, mely most már befejeződik.
Élményeinek azonban megvan a saját másik oldala, hiszen az emberi lélek itt nem csak önmaga számára van jelen, hanem a világ számára is, amely benne tükröződik vissza, és ezen keresztül egy meghatározott módszer alapján megismeri önmagát is.
Ez életet adó impulzust ad a fejlődésének. Eképp függ össze a lélek fejlődése a világi fejlődéssel. A lélek világgal történő nyári egyesülése után azonban útjaik most különválnak, a világi Szellem eltávolodik és a lélek felkészül arra, hogy újra önmagába forduljon.
A lélek saját kívülre fordulásában belülről kiürült és elsötétült. A világi Szellemmel való egyesülésével azonban befogadta a fényt, mely most annak sötétjében világít, és abból valami olyan új dolgot alkot meg, ami megújul és életre kelti a belső lelki életét - az akarat gyümölcse önmaga belsejébe fordul.
Saját nyári céljaink elérése után a lélek felkészül az új utak - saját mélységeinek bejárására."
Rudolf Steiner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése